Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz,
és hogy szembe mersz-e nézni a
vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni,
megkockáztatod-e, hogy őrültnek
tűnj szerelmedért, álmaidért, és
azért a kalandért, hogy életben
vagy.
Nem érdekel milyen bolygók
köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e
már fájdalmaid középpontját,
hogy megnyitották-e már az élet
csalódásai, hogy
összezsugorodtál és bezárkóztál-e
már a félelemtől, hogy érhet-e
még fájdalom. Azt akarom tudni,
hogy elfogadod-e fájdalmamat és
fájdalmadat anélkül, hogy
elrejtenéd, vagy mindenképp
megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e
örülni nekem és önmagadnak,
hogy tudsz-e vadul táncolni, az
eksztázistól megrészegülve,
anélkül, hogy figyelmeztetnél
bennünket, legyünk óvatosak,
reálisak, és emlékezzünk emberi
mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat
beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e
másnak csalódást okozni, hogy
hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e csalás vádját
anélkül, hogy megcsalnád saját
lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges
vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a
szépséget akkor is, ha nem
mindennap pompázik, és hogy
tudod-e Isten jelenlétéből
meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e
kudarcaimmal és kudarcaiddal
együtt élni, és a tóparton állva,
mégis az ezüst Hold felé kiáltani:
IGEN!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi
pénzed van.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e
állni a kétségbeesés és a
fájdalom éjszakája után,
megviselten, sajgó sebekkel, hogy
gyermekeidnek megadd mindazt,
amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy
kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e
velem a tűz közepébe és nem
hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől
tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad Neked
erőt belülről, amikor kint már
minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e
egyedül lenni önmagaddal, és
hogy igazán szereted-e azt a
társaságot, melyet üres óráidra
magad mellé választottál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése