SZÍVISKOLA SOROZAT INDUL..........
Itt írok egy pár dolgot, ami a spirituális szív iránt inspirál!
A probléma az, hogy elsősorban az értelmünket fejlesztjük, a szívünket pedig másodsorban sem. Gyermekkorunkban erősen vonzódunk a spiritualitáshoz, amelyet azonban értelmünk fejlődésével elveszítünk. A kisgyerek nem tud az értelmében élni, mivel az még nem szervezett, ezért nem is rabja gondolatainak. ÉRZÉSEI SZERINT ÉL. Mindenki barát, mindenki iránt szeretet és mindenkivel egységet érez, persze csak addig amíg nem érzékel negatív érzéseket valaki felől. Az elemi iskolások szívükből mondják a versikéket, és minden egyebet is a szív erejével sajátítanak el. Ezért van az, hogy ha a gyerek megijed, mindent elfelejt. Ha viszont boldog, akkor minden, amit hallott vagy látott, átfolyik rajta, a szülők nagy örömére, akik a kis palántát zseninek tartják, pedig csak a szíve nagy.
AZ ISKOLA KÉPEZI AZ ÉRTELMET, DE KI FEJLESZTI A SZÍVET?
Olyan tantárgy, hogy boldogság, nincs az iskolában.
Azt, hogy hogyan éljünk harmóniában a világgal, és elsősorban önmagunkkal, nem tanítják. Problémáink már kisiskolás korunkban kialakulnak. Különböző okok miatt szomorúak, depressziósak leszünk, átmenetileg elveszítjük életkedvünket. Azonban sem a szülői házban, sem az egész iskolában nincs senki, aki megtanítana minket arra, hogy békénket, egyensúlyunkat önmagunkban kell megtalálnunk. Ezért már kisiskolás korban megtanuljuk azt a helytelen hozzáállást, hogy másoktól függ az örömünk, más személyek boldogságunk forrásai. Megtanuljuk, hogy másoktól elvárjunk, azáltal, hogy nem kellene mást tennünk, mint pár percre visszavonulnunk a szívünkbe, ami pedig a gyerekkorban egyszerű, magától értetődő dolog. Nem tanuljuk meg, hogy a szívünket, mint pajzsot használjuk a negatív energiával szemben. Nem tanít meg senki bennünket arra, hogy miként fejlesszük szívünket, vagy legalábbis hogy hogyan őrizzük meg annak nyitottságát. Nincs erre megfelelő tantárgy - szívfejlesztő óra, szívnevelés - nincs ebben illetékes tanár, aki eleget meditált volna, hogy vezethessen minket, hogy megmutassa nekünk, hogy értelmünket nem kell elválasztanunk a szívünktől.
Nincs, aki megtanítana, hogy ne felejtsük el: szeretetre éhes, szeretettel teli, feltétel nélküli szeretetre képes lények vagyunk!
Nincs, aki megtanítana, hogy önmagunkat teljes szívünkkel szeressük, ne csak érdekeinket kedveljük értelmünkkel!
Nincs, aki megtanítana, hogy nem szégyen az, amivel születtünk, nem kell elrejtenünk szeretet utáni vágyunkat, és szívünk megértését a világgal szemben.
Nincs, aki megtanítana, hogy a kimutatott szeretet nem gyengeség, hanem erő, saját belső erőnk.
Nincs, aki megtanítana arra, hogy önmagunkat felajánljuk, akkor boldogok leszünk. Nincs, aki megmondaná, hogy aki önzetlen szolgálatot gyakorol, az nem ostoba, hanem az önmegvalósulás útján halad, isteni módon él, és ez a legjobb befektetés számára.
Összegezve: valakinek meg kellene tanítania minket, hogy nem kell gyermeki szívünket bezárnunk és megfojtanunk ahhoz, hogy felnőttek legyünk,mert nem a felnőtt szív, hanem a gyermekszív az igazi emberi szív.
Az értelem megtanít, hogyan nyerhetünk,
míg a szív tudja, hogy boldogan élhetünk.
Az értelem zokog, ha veszít,
a szív mosolyog, ha magából kiszakít.
(Gunagriha: Sorsnavigátor)
TE MEG TUDOD NYITNI A SZÍVED?
GYERE EL HOZZÁM ÉS SEGÍTEK!
HIDD EL NAGYON JÓ ÉRZÉS!
HÍVJ BIZALOMMAL!
Elérhetőségeim: Horváth Beatrix
06 70 94 158 94
hbeus42@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése